Berekfürdői Veres Zoltán Általános Iskola bemutatása
         
 

Berekfürdő Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik malom- és gabonaipari központjától, Karcagtól, 12 km-re fekvő, mintegy 1100 lelket számláló község.  A 20-as évek végén – sok más alföldi területhez hasonlóan – itt is kőolaj-, gáz-, ill. termál kutak fúrására került sor. A Karcagot Tiszafüreddel összekötő vasútvonal Tatárülés megállóhelye közelében – Pávai Vajna Ferenc kutatófúrásai következtében – 1928-ban meleg víz tört fel, melyre épülve néhány év alatt igen látogatott fürdőhely alakult ki az akkor még Karcaghoz tartozó területen. Az idegenforgalom, majd a kedvező lehetőségek miatt ide épített üveggyár /alapítója, első igazgatója a Kossuth-díjas Veress Zoltán vegyészmérnök/ vonzotta a letelepülni vágyókat – kezdetben, mint összevont tanyasi oskola – létrehozták a Berekfürdői Általános Iskolát.

Az iskolánk szervezetileg 1936-ban alakult. Ebben az évben Karcagon 12 tanyai vándoriskola kezdte meg működését. A központi igazgatást a legnagyobb település, akkor már hőforrással rendelkező Berekfürdő kapta meg.
Az iskolában egy nevelő tanított. A tanulók száma 110 – 120 fő között volt.
1945 júniusában Kádár Istvánt nevezték ki a külterületi vándoriskolák igazgatójának, aki Csehszlovákiából települt ide. Az iskolaépület hiánya miatt a fürdő területén levő városi szálló szobájában volt a tanterem. A tantermet a szülőktől kapott adományokkal és felszerelésekkel – alátámasztott deszkaszál pótolta a padokat – rendezték be. A nevelő maga készített téglából berakott-kályhát, a tanulók maguk vágták ki a fűtőanyagul szolgáló fát a földből.
Ilyen körülmények között indult meg a tanítás 1945. szeptember 10-én. A legelemibb taneszközök is hiányoztak. A táblát 2 db autó ülésdeszka helyettesítette. A tanulók létszáma szaporodott. Újabb tanerőre volt szükség. 1946-ban két nevelőt, Nagykárolyi Jánost és lányát, Antóniát helyezték ide.1947-ben már 6 nevelőt tanított. Újabb termekre volt szükség. Hat tanterem négy különböző helyen volt, egymástól kb. 800 méterre.

1948-ban felépült az új két tantermes iskola 63000 Ft költséggel, amely épületben, 1948. szeptember 1-jén indult meg a tanítás 8 nevelővel.
Az üveggyár által fejlesztett árammal kigyúlt a villanyfény is a tanyai iskolában.
Még ez évben 40 tanyasi gyerek számára internátust rendezték be. Az új iskola mellé 3 szobás igazgatói lakás épült 34000 Ft költséggel. 1949-ben Lévay Béla, majd pedig Kaszás Lajos vette át az iskola igazgatását. A templomban lévő 2 teremben 1950-ig folyt a tanítás. Ez idő szerint iskolánkhoz tartoztak igazgatóságilag a külterületi iskolák.
A bereki iskolát a Karcag, Kálvin út 9. sz. általános iskolához csatolták. A nevelők létszáma lecsökkent 4 főre. Az iskolaépület 2 tantermében váltott rendszerrel folyt a tanítás.

1952-ben az iskola újból önáll igazgatási körzet lett. Három külterületi iskola tartozott hozzánk. Az iskola igazgatásával Kovács Sándort bízták meg. A nevelők száma továbbra is 4 maradt. A tanulók létszáma 190 volt. A két tanteremre volt szükség. Ezért, miután a Kálmán villát, amelyet a honvédség igénybe vett, újra visszakaptuk az oktatás tulajdonába. 1953-ban a falu villamosítása keretében kigyúlt Berekfürdőn a rendes hálózati áram. 1953 szeptemberében már 7, 1954-ben 9 nevelővel működött iskolánk.
Az iskola, a tanulók létszámának növekedésével az évek során mindig újabb és újabb tantermek épültek - nagyobbrészt "társadalmi munkában", lakossági összefogással. A nyolc tanterem, a könyvtár, a számítástechnika-terem és a tornaterem öt különálló részből tevődik össze.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
         
Veress Zoltán, iskolánk névadójának élete
         

Veress Zoltán (Marosvásárhely, 1901. július 19. - Budapest, 1965. október 16.) Kossuth-díjas vegyészmérnök. Művészcsaládból származik. Sokoldalú képességei már gimnáziumi évei alatt megmutatkoztak, de különösen a vegyészet érdekelte. Diákévei alatt műhelyt alakított ki, ahol üvegösszetételekkel kísérletezett. 1933-tól a Székesfővárosi Iparrajziskola (a mai Képzőművészeti Szakközépiskola) üvegtanszakát vezette, ahol létrehozta az ország első üveglaboratóriumát. Itt főként a színes üveg előállítása volt a cél.

1936-ban Budapesten létesített üzemében megkezdi a hőálló laboratóriumi és világítástechnikai üvegek gyártását.
Az igen nehéz körülmények ellenére 1938-ra minőségileg oly magas szinten gyártják a hőálló üvegeket, hogy azok már 40 %-ban kiváltják a világhírű Jénai Schott cég azonos termékeit.

1939-ben szükségessé vált a műhely bővítése, és ekkor került szóba a Karcag – Berekfürdői gázkút már évek óta semmibe vesző energiájának hasznosítása. A létrejött gyártelep igen rossz felszereltsége miatt Veress Zoltán maga is részt vett a gyártási folyamatokban: kemencét tervezett, gépeket, alkatrészeket esztergált hozzá, műszereket készített.

1951-ben a Magyar Adócsőgyár részére végzett keménységi kísérletek eredményeképp lehetővé vált az Angliából és Hollandiából importált üvegek hazai termékekkel történő helyettesítése.

1952-től kezdődik meg a Karcag – Berekfürdői üveggyárban a színes üvegek gyártása. Az üvegek színe nemcsak a színezőanyag tartalmától függ, hanem az üveg összetételétől és az olvadás – lehűlés körülményeitől is.
A gyár feladata ekkor már nem kisebb, mint a hazai üveggyártás fejlesztése új üvegfajták gyártástechnológiai kidolgozása révén.
Utolsó két kísérlete az üvegrepedezési és az optikai üvegkísérlet. Így született meg a világhírű FÁTYOLÜVEG; a különböző hőtágulású üvegek egy formában történő kidolgozása.
Valójában több rétegű üvegről van szó, amelynek közbülső rétege – az eltérő hőtágulás miatt – a megmunkálás során megrepedezik. Különösen szép látványt nyújt.

1961-ig dolgozott Berekfürdőben. Nyugdíjazása után idejének zömét kedvenc hobbijának szentelte: rajzolt, festett.
Kevés tárgyi dokumentumot hagyott maga után. Szobrairól, díszműveiről már csupán fényképek maradtak. Kedvesen puritán egyéniségére szeretettel gondolnak mindazok, akik ismerhették.

Iskolánk 1997-ben vette fel a Kossuth-díjas vegyészmérnök nevét.